Eltűnik a nyomás mellkasunkról,
Elképzelt láncaink szétrepedeznek,
Csak lehulló vasdarabok csörrenését hallom,
Jó lesz aprópénz-öntéshez.
Szabadabban veszem a levegőt,
A levegőt, ami mindig is az enyém volt,
Nem csak addig, míg tüdőm útvesztőjében
Szaladgált, hanem előtte és utána is. A miénk. Korlátok nélkül a legszebb jégmadárként alábukni a mindenségbe és vadlúdként célba venni az eget.
Könnyű vagyok, karcsú és meztelen:
Ha kell kígyó, ha kell kismadár,
Sőt, mindkettő akár.
Levedlett tollruháim alatt érintetlen bőrréteg,
Számban éles nyelvem lapul,
Vaj vagy, forró késemmel váglak,
Rám olvadsz, rajtad már nincs is mit rágjak,
Kezesbárány a világom, nem bánom,
Ha bebocsátást kérsz, de
Én kezeim között nincsen irgalom.
