Kedves Tímea! – lelkem valódiságának igazivá tevője! A barátok felelős hőse!
Engedd meg hát, hogy összefoglaljam, mitől is szabadulok, azt a gyötrelmes időszakot, mely kifacsarta Szívem utolsó utáni lélegzetét. Csaknem a kín izzó parazsa túlontúl hamuvá kreálta át menedékem, a szelíd, sziporkázó lényem. Hadd vigye hát most lejtőkön át messze a láthatón túl, a sejtelmesen érezhető ürességbe, ott váljék porrá s épüljön be a mindenség bugyraiba. Utoljára látom tisztán emlékeimben, végső üdvözlésem füstös hangon kiáltja.
Viszlát!
-Megtorpanás démonja,
-A bocsánat mindenért tékozló leánya,
-A méregpohár fenékig lelkes ivója,
-A menekülés jutalmazott vesztese,
-A szégyentudat láncra vert rabtársa,
-A zűrzavaros kételyek mindennapi szereplője,
Megszületett s elvetélt, ki elrabolt s élni hagyott.
Én vagyok hát Judit 2.0! Ki fogékony mindmáig az újra. Köszönöm, hogy utamba szegődtél és minden találkozásunk alkalmával energiáid simogató fagyos csókjaival melegítesz.
Tisztán feketére festett utadon, színekkel üdvözölsz.
Barátod,
Judit