David Attenborough az ‘In confidence’ című műsorban Istenről beszél
„Nem vitázom fundamentális vallásos hozzáállásokkal. Vagyis vitázom: a vallási szövegek szó szerinti értelmezéséről. Azokkal vitázom, akik azt hiszik, a Teremtés Könyve szóról szóra igaz. Az érvem az igazam mellett az, hogy 150 éve Angliában élő emberek talán még hihették, hogy egyetlen teremtéstörténet létezik, de ma már tudjuk, hogy a világ minden népének megvan a sajátja. Mindegyik szükségesnek érezte valahogy megmagyarázni, miért is vagyunk mi, emberek itt. Mindegyik történet különböző.
Thaiföldön úgy hitték, a teremtés kezdetén volt egy tejtenger, benne egy hatalmas kígyóval, amit démonok rángattak és így túrót köpültek a tejből. Ez lett az ember.
Az ausztrál bennszülötteknél az embert egy óriási kígyó köhögte ki,ami aztán szivárvánnyá vált az égen. Több száz történet létezik. Hogy választasz közülük? Melyik az igazság?
Ha azt mondod, hogy csakis azt fogod elhinni, amit anyád mesélt neked kisgyermekkorodban, s ezt nem fogod soha megkérdőjelezni, nos, az a te dolgod. De ha távolabbról közelíted meg a dolgokat, rájössz, hogy mindenkinek nem lehet igaza. Rájössz, hogy minden választ megtalálsz a kövekben és élőlényekben, ami mindenhol ugyanaz, nem számít honnan jöttél. Ez az, amit én választok. (…)
Amikor belenézek egy termeszvárba és termeszeket látok odabent. Mindegyik nyüzsög, el vannak foglalva a falvak építésével, a termeszkirálynő védelmével, törődnek az utódokkal, tisztítják a fészket. Nincs idejük semmi másra, s eközben mind vakok. Meg sem fordul a fejükben, hogy én ott állok és nézem mit csinálnak. Nincsenek meg a megfelelő érzékszerveik, amelyek lehetővé tennék ezt. Néha úgy érzem, talán nekem is hiányoznak érzékszerveim. Nem tudhatom, hogy bárki más beleszól -e ebbe az egészbe. És ezt magabiztosan jelenthetem ki. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs olyan dolog ebben a világban, aminek csodálatához ne lennének meg az érzékszerveim.
Ez lenne az én álláspontom.”