Dr. Peterson 12 szabály az élethez című könyvének 2018-as megjelenése óta töretlen a sikere. Hogy miért tartják olyan nagy becsben az olvasók a klinikai professzorként is elismert gondolkodó művét a világ minden táján, arra több magyarázat van. Egyrészt, mert sikerült az oldalakon úgy átadni fontos tudományos eredményeket és filozófiai tanokat, hogy egy szimplán érdeklődő, tudásra és önismeretre szomjazó ember megértse. Teszi mindezt szórakoztató módon, miközben életünk legalapvetőbb kérdéseit firtatja. Másrészt, a szólásszabadság és véleménynyilvánítás azon fokán áll, ami globális szinten lassan megkérdőjelezhetővé válik.
A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Az emberek természetüktől fogva hajlottak a szabályok, törvények és szokások megalkotására. Átalakuló világunkban mintha eltűnnének a határvonalak, már az origót sem látjuk. Emiatt, amit korábban esetleg fölöslegesen kimondott, nyilvánvaló ténynek láttunk, ma már belső szükségletként jelenhet meg. Kellenek a kapaszkodók, a fonalak, amik mellett nem tévedünk el annyira.
A könyvben Dr. Peterson kitér a fegyelem, a szabadság, a kaland és a felelősség értékeire, hogy aztán tizenkét praktikus és átütő szabályban foglalja össze világunk életbölcsességeit.
„Mi az erény?”, „Hogyan élhetünk jó életet?” és „Mi az igazságosság?” Miért okoz akkora problémát, hogy az embereknek eltérő elképzeléseik vannak arról, hogyan éljük az életünket?
A 12 szabály az élethez szétzúzza a tudomány, a hit és az emberi természet modern közhelyeit, miközben átformálja sok olvasó lelkét és elméjét. A legelső szabály, hogy felelősséget kell vállalnunk a saját életünkért. Pont.
RÉSZLET A KÖNYVBŐL:
Az erény tudománya nem egészen ugyanaz, mint az erkölcsök tudománya (helyes és helytelen, jó és gonosz). Arisztotelész szerint az erények egyszerűen olyan viselkedésből állnak, amely boldogságra vezet az életben. A bűn
pedig olyan viselkedés, amely a legkevésbé vezet boldogságra. Megjegyezte, hogy az erények mindig egyensúlyra törekednek, és kerülik a bűn szélsőségességeit. Arisztotelész a Nikomakhoszi etikában értekezett az erényekről
és bűnökről. Az emberi lények által elérhető boldogságról szóló könyv tapasztalaton és megfi gyelésen alapult, nem feltételezéseken. Az erények és a bűnök közötti különbség megítélése a bölcsesség kezdete, ami sohasem
válhat idejétmúlttá.
pedig olyan viselkedés, amely a legkevésbé vezet boldogságra. Megjegyezte, hogy az erények mindig egyensúlyra törekednek, és kerülik a bűn szélsőségességeit. Arisztotelész a Nikomakhoszi etikában értekezett az erényekről
és bűnökről. Az emberi lények által elérhető boldogságról szóló könyv tapasztalaton és megfi gyelésen alapult, nem feltételezéseken. Az erények és a bűnök közötti különbség megítélése a bölcsesség kezdete, ami sohasem
válhat idejétmúlttá.
Ezzel szemben modern relativizmusunk abból a kijelentésből indul ki, hogy képtelenség megítélni, hogyan éljük az életünket, mert nincs igazi jó, és nincs igazi erény (mivel ezek is relatívak). Így a relativizmusban az „erény”
legközelebbi megfelelője a „tolerancia”. Csak a tolerancia érhet el társadalmi kohéziót a különféle csoportok között, és menthet meg minket attól, hogy ártsunk egymásnak. A Facebookon és a többi közösségi hálón tehát jelezzük
az úgynevezett erényünket, világgá kürtöljük, mennyire toleránsak, nyitottak és jószívűek vagyunk, és várjuk a lájkok özönét. (Ne is törődjünk azzal, hogy az erényt bizonygatni nem erény, hanem önreklám. Erényt fitogtatni
nem erény. Az erényfi togtatás valószínűleg az egyik legközönségesebb bűn.)
legközelebbi megfelelője a „tolerancia”. Csak a tolerancia érhet el társadalmi kohéziót a különféle csoportok között, és menthet meg minket attól, hogy ártsunk egymásnak. A Facebookon és a többi közösségi hálón tehát jelezzük
az úgynevezett erényünket, világgá kürtöljük, mennyire toleránsak, nyitottak és jószívűek vagyunk, és várjuk a lájkok özönét. (Ne is törődjünk azzal, hogy az erényt bizonygatni nem erény, hanem önreklám. Erényt fitogtatni
nem erény. Az erényfi togtatás valószínűleg az egyik legközönségesebb bűn.)
Az intolerancia mások nézetei iránt (bármennyire tudatlanok vagy összefüggéstelenek) nem pusztán rossz – egy olyan világban, ahol nincs jó és rossz, sokkal rosszabb; azt jelenti, hogy zavarba ejtően naivak vagyunk, esetleg egyenesen veszélyesek.
De mint kiderül, rengeteg ember képtelen elviselni a vákuumot – a káoszt –, mely az élet szerves része, viszont a morális relativizmus csak ront a helyzeten: nem tudnak erkölcsi iránytű, egy szemük előtt lebegő eszmény
nélkül élni. (A relativisták az eszményeket is értékeknek tartják, és mint minden érték, ezek is „relatívak”, és aligha érik meg az áldozatot.) Így a relativizmus mellett a nihilizmus és a kétségbeesés is elterjed, akárcsak a morális relativizmus ellentéte: az ideológiák által nyújtott vak bizonyosság, hogy mindenre választ tudnak adni.
nélkül élni. (A relativisták az eszményeket is értékeknek tartják, és mint minden érték, ezek is „relatívak”, és aligha érik meg az áldozatot.) Így a relativizmus mellett a nihilizmus és a kétségbeesés is elterjed, akárcsak a morális relativizmus ellentéte: az ideológiák által nyújtott vak bizonyosság, hogy mindenre választ tudnak adni.
Forrás: 21. Század Kiadó
Ismerd meg Jordan B. Peterson Túl a renden – Újabb 12 szabály az élethez című könyvét:
