Katának volt egy álma. Mégpedig az, hogy vidékre költözik. Nem egyszerű kisvárosi vagy falusi nyugalmat akart, hanem teljes önellátásban és összetartó közösségben gondolkodott, aminek neve is van: ökofalu. Vegyes tapasztalatokkal tarkított tanuló éveiről már olvashattok a Füzetben, ami után azt is megírta nekünk, hol tart most az útján. További gondolatait témakörönkénti bontásban olvashatjátok sorozat formájában.
Az első részben azt a kérdést járta körül, hogy kinek való az ökofalu, kinek ajánlja, majd azt is kifejtette, mi fér bele ebbe az életformába az utazgatást illetően, és mi nem. Alább azt olvashatjátok el tőle,
Mik a céljaid? Miért telepednél le egy ökofaluban?
Ezek olyan kérdések, amiken legalább egyszer nagyon mélyen el kell gondolkodnod. Mit szeretnél elérni, átélni? Mit akarsz megvalósítani az életben? Bizonyos dolgok könnyebben mennek városban és bizonyos világlátások jobban illeszkednek a városi környezetbe, de erről már írtam. Az ökofaluban – kis túlzással – egyfajta önként vállalt szegénységben, szerénységben él az ember. Fényűzó sportautó? Felejtsd el! Még ha van is pénzed rá: hova parkolsz vele? Hogy közlekedsz vele? Földút, pocsolya, sár gyakori jelenség. Ha veszel is autót, terepre valót érdemes választanod, vagy máshol parkolsz vele. Legújabb okostelefon? Minek? Hogy fotózd magad? Vagy a tájat? Arra a régebbi modell nem jó? Esetleg egy fényképezőgép? Legújabb divat, trendi kiegészítők… A mező közepére? Hogy akkor mit lehet elérni az ökofaluban? Megáll az élet és csak tengődünk a csóróságban? Nem.
Lehet például fejlődni. Ha a vágyaid, céljaid között szerepel, hogy fejleszteni akarod a személyiségedet, az önmagadhoz és másokhoz való viszonyulásodat, itt remek edzésben lesz részed. A természet próbára tesz téged és sok régi illúziódat lerombolja. Például a reklámokból ismert oldalát, hogy ott minden tündi-bündi és madárcsicsergés. Az ökofaluban megismerheted a természet kegyetlenebbik oldalát is. A szeretett állataid akkor is el fognak hullani, ha vegetáriánus vagy és soha nem emelsz rájuk kezet. A szabadidőd egy része arról fog szólni, hogy próbálsz melegvizet csinálni magadnak, hogy fürödhess, és előbb-utóbb belefáradsz, hogy ugyanazt a higiéniai szintet próbálod fenntartani, mint a városban és elkezdesz egyezkedni, alkudozni magaddal. Ki lehet bírni koszos körmökkel is… kibírod koszos körmökkel is?
Ahogy telnek a napok, egyre inkább érzed, hogy máshogy látod a világot. Már nem az diktálja a hangulatodat, hogy hétfő van vagy vasárnap, esetleg már nem is tudod megkülönböztetni, a napi hozzáállásodat az időjárás alakítja. Megmondja, milyen munkát tudsz végezni és milyet nem, vagy nem érdemes. Azt hiszed saját sorsod kovácsa vagy, a természet meg a pofádba röhög. Egész nyári munkád egyetlen jégesővel elpusztulhat. Drága pénzért vett, kalákában ültetett gyümölcsfáidat szétrágják az őzikék. Kegyetlenül keresztbe tesz neked a jóisten, és minden este kérdések fognak kavarogni a fejedben, mielőtt a fáradtságtól elájulsz. Sok csillámos facebookon keringő idézet, ami egyetemes igazság kimondásának tűnt, erre az élethelyzetre nem alkalmazható. Sok eddigi válasz, amiben hittél, meghazudtolódik. Amiről azt hitted, simán kibírod, kiderül, hogy egyáltalán nem bírod. Elképzelted magad, ahogy ilyen-olyan hősként állod a sarat és most azon kapod magadat, hogy kifogásokat keresel, amivel hazaköltözhetsz. Olyan kifogásokat, amikkel nem tűnsz gyengének vagy gyávának, de azért kimentenek ebből a helyzetből. Olyan oldalról ismered meg önmagad, amivel legvadabb álmaidban sem találkoztál.
Azt hitted társaságkedvelő vagy. Szociális beállítottságú, aki szívesen van együtt másokkal. Itt egy kicsit más az együttlét, mint amikor elmész inni a barátokkal. Itt koszosan, izzadtan látjátok egymást, néha nehéz fizikai munkát kell végezni. Örülnek, ha vicces, jópofa vagy, de alapvetően a munkaképességed, munkakészséged alapján mérnek fel. Ha nem dolgozol, lustálkodsz, kifogásokat keresel, nem látnak szívesen. Persze van olyan is, hogy ültök a tűz körül és zenéltek, énekeltek vagy táncoltok, de csak egy ledolgozott nap után. Itt másfajta dolgokat kell letenni az asztalra.
Az a célod, hogy a gyermeked természetközeli helyen nőjön fel a város helyett? Erre remek lehetőség az ökofalu, de sok illúziód fog itt is leomlani, erről már egy korábbi írásomban beszámoltam. A természet próbára teszi a gyereket is, szülőt is. Próbára teszi a családtagok közti kapcsolatokat, a házasságot is. Az utatokba gördülő nehézségeket vagy családként vészelitek át, küzditek le, vagy szétmentek. De ha erős a kötelék a családtagok között, ha talpraesett emberek vagytok, akkor egy izgalmakkal, élményekkel teli gyerekkort adhatsz a gyermekeidnek. Csak arra kell figyelni, hogy itt több veszélynek és betegségnek van kitéve.
Ha szeretnél a rohanó világban kicsit lelassítani, itt helyedre találsz. Ha szeretnél környezetkímélő életre váltani, kevesebb hulladékot termelni, egészségesebb ételeket enni, szintén az ökofaluban a helyed. Kimész a kertbe és a legistenibb ízű gyümölcsöt szeded le magadnak a fáról. Olyan ízélményekben lesz részed, amiben városban soha. A fatüzelés miatt rengeteg hamud lesz, ami takarítószerként is használható. Lehet, hogy nem lesz hófehér tőle a mosdókagyló, de az ökofalu nem is a reklámokból ismert, szemégetően fehér tisztaságról szól. Nagyon sok minden, amit otthon a kukába dobtál, hogy az ország egy másik pontján rohadjon, itt komposztként hasznosul. Ha fejedbe vetted, hogy a háztartásod környezetkímélő lesz ezentúl, az ökofalu a legegyszerűbb odavezető út.
Ha a vágyaidról, céljaidról kérdeznek, és a fenti dolgok jutnak eszedbe, akkor érdemes ökofalvakban gondolkodnod. Ha tárgyi dolgokra vágysz, esetleg bizonytalan vagy a nagy kihívásokkal, kényelmetlenségekkel szemben, akkor legfeljebb, mint turista, látogatóba menj ezekre a helyekre.
Folyt.köv.