“Magam mögött hagyom” címmel meghirdetett alkotói pályázatunk fődíját irodalmi kategóriában, azon belül is prózában, Déri Anna kapta. A fiatal szerzőt, hogy jobban megismerhessük, többek közt a szépirodalomhoz fűződő kapcsolatáról, terveiről kérdeztük. A céltudatos, aktív alkotói életet élő nyertesünk a válaszain kívül további írásokkal is megajándékozott bennünket.
Mit kell tudni rólad? Hol élsz? Mit tanulsz?
20 éve születtem egy nyugat-magyarországi kisvárosban, Körmenden. Különleges számomra ez a térség, tele van történelemmel és misztikummal. Városomat az Őrség keleti kapujának is nevezik, 1604 óta a Batthyány család központi birtoka volt, emléküket ma a Batthyány-Strattmann kastélyegyüttes őrzi. Az általános iskolát még itt végeztem, mellette hegedülni is tanultam. A középiskolás éveket már a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban töltöttem, innen jutottam el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol jelenleg tanulok. A tanulás mellett közéleti újságíróként veszem ki a részem az egyetemi sajtóból.
Honnan a szépirodalmi vonal? Tanultad valahol a kreatív írást, a versirast?
Az írást sosem tanultam, utat tört magának. 10 éves voltam, amikor elváltak a szüleim. Apám sokat ivott, esténként veszekedtek, a kiabálás álmaimban is magammal kísért. Amikor anyámmal elköltöztünk a fájdalom elől, csend lett. Addig tehetetlen bábuként igyekeztem befogadni az ingereket, de akkor már nem volt mit. Szépen lassan törtek fel a dolgok, amiket addig nem értettem meg. Fogtam a tollat és a papírt, versek születtek. Rájöttem, hogy ez egyfajta gyógyír a számomra, enyhülni kezdett a sajgás. Ekkor kezdtem bele az első regényembe, egy varázsvilágot teremtettem. Nagyon gyermeki volt, most a négy spirálfüzet a fiókom mélyén hever. Egy kedves gyerekkori barátnőm, Nóri volt az olvasóm. Láttam rajta, hogy őszintén tetszik neki, amit alkotok, de sokáig féltem megmutatni bárki másnak. Gimnáziumi magyartanárom ajánlotta később a figyelmembe a szombathelyi Weöres Sándor Színház novellaíró pályázatát, amit meg is nyertem, együtt dolgozhattam a színházzal a Haragossziget című előadáson. Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, szeretném, ha olvasnák a soraimat.
Van olyan kedvenc íród, költőd, aki különösen nagy hatással volt rád?
Az olvasás már egészen kiskoromtól a mindennapjaim része. Emlékszem, hogy Benedek Elek meséi varázsoltak el és vezettek be az olvasás világába. Az iskolában mindig a klasszikusokra helyezték a hangsúlyt, a kortársakra idő sem maradt. Mivel tetszettek az irodalomórákon tárgyalt szerzők művei, őket kezdtem olvasni. Bármikor szívesen veszem le a polcról Kosztolányi első, szecessziós kötetét, a Négy fal között-et, de az Édes Anna is nagy kedvencem a mai napig. József Attila az a költő, akinél a legtöbbször éreztem azt, hogy versbe öntötte az érzéseimet. Gimnáziumban azt tapasztaltam, hogy a középiskolás gyerekek nem szívesen foglalkoznak a kortárs irodalommal, kuszának találják, és egy ideig én is ódzkodtam tőle. Ahogy fejlődtem, egyre többet tanultam a világról és a társadalomról, úgy sikerült megértenem ezeket a műveket, és került egyre több ilyen kötet a kosaramba. Azt veszem észre, hogy ma már sokkal több kortárs alkotásba merülök bele, de igyekszek egyensúlyt fenntartani, nem tudnék választani. Az első kortárs regény, amit elolvastam, az Grecsó Krisztiántól a Megyek utánad volt. Magával ragadott Daru története, egyre több Grecsó-regényt vettem a kezembe, nagyon szeretem a Mellettem elférsz-t is. Gárdos Péter három regényét pedig minden történelem kedvelőnek ajánlom. Természetesen nem csak magyar szerzőktől olvasok, nagyon megfogtak Dmitry Glukhovsky Orosz népellenes mesék című kötetében az elképesztő politikai szatírák, elbeszélések.
A pandémia ideje alatt is bőven volt időnk olvasni. Téged hol és miben érintett a legérzékenyebben a járványhelyzet?
A pandémia a végzős évemben kezdődött. Visszaemlékezve nagyon kaotikus az egész, hirtelen történt minden. Az első karantén időszaka gyorsan eltelt a számomra az érettségire való felkészüléssel. A tanulásba feledkeztem, keveset érzékeltem az egészből, nem egészen fogtam fel, hogy mi is történik körülöttünk. Ahogy teltek a hónapok, elkezdtem érezni a magányt. Amikor ismét találkoztunk, nem tudtam, hogy szóljak azokhoz, akik előtte a legközelebb álltak hozzám. Úgy ballagtunk el, hogy egy lépést sem tettünk. Bár hibrid rendszerben kezdhettem el az egyetemet, nagyon gyorsan találtam magam újra a vidéki szobámban. Nem éreztem azt, hogy tényleg a felnőtté válás útjára léptem. Megtanultam kihasználni az online tér előnyeit, de már nagyon várom, hogy túl legyünk ezen a helyzeten.
Addig is hol olvashatunk még tőled novellákat?
Jelentek meg műveim az Aposztróf Kiadó gondozásában, és az Irodalmi Műhely Instagram oldalán. Többször publikáltam a Holnap Magazin online felületén és folyóiratában, valamint 12 versemmel helyet kaptam februárban megjelenő verseskötetükben is. Három szövegem volt kiállítva januárban az Aurórában (Budapest), a Projected Souls kiállításon, amelynek anyaga a tervezettek szerint hamarosan online formában is elérhető lesz.
Mik a rövid, illetve hosszú távú terveid alkotói területen?
Az elmúlt időszakban egy kiváló projektben vehettem részt a Nincs online folyóirat szervezésében. Nagy Lili Panna fotóművész első kiállításához a szerkesztők a munkafolyamat részeként olyan alkotókat kerestek, akik szívesen foglalkoztak volna mélyebben a fotókkal és a mögöttük meghúzódó történetekkel, olyan módon, hogy benyomásaikat vers, kispróza vagy prózavers formába öntik. A kiállítás az emberi kapcsolatok, individuumok, a bántalmazás és annak következményeit feldolgozó anyagból épül fel, megörökítve a nem kívánt vagy kikerülhetetlen kapcsolatok nehézségeit, örömeit, legbensőbb pillanatait. Korábban nem dolgoztam még együtt más alkotókkal ilyen formában, azonban az együttműködés magával ragadott, jelenleg keresem a lehetőséget egy hasonló alkotásban való részvételre.
Verseimet és prózáimat folyamatosan küldöm pályázatokra, bízva a szerencsében és tehetségemben is. Pár irodalomkedvelővel, költővel és íróval tervben van, hogy elindítunk egy irodalmi folyóiratot, amellyel fő célunk a fiatalok megszólítása lenne, lehetőséget adva új alkotóknak a bemutatkozásra.
Nagyon közel áll hozzám a történelem, tagja vagyok a körmendi Batthyány Lovas Bandériumnak is, amely egy hagyományőrző egyesület. A csapat fő profilja az lett, hogy bemutassuk az 1650-es évek korát, amikor a körmendi Batthyányiak magánhadserege kiemelkedő szerepet vállalt a törökök elleni küzdelemben, tesszük ezt helyi rendezvényeken, távoli hagyományőrző programokon. Ezért alakult úgy, hogy első regényem témája Kőszeg 1532-es ostroma lett, egy izgalmas családi történeten keresztül bemutatva, amely összefonja a török és a magyar oldal. Elsődleges célom ennek a történetnek a befejezése, már nincs sok hátra.
Déri Anna nyertes novellája az alábbi linken olvasható:
Amennyiben szívesen olvasnátok mást is Annától, az alábbi írásokat ajánljuk figyelmetekbe tőle:
Verset itt:
Novellát itt: